* mikor még a nap fent süt az égen, a csillagok szomorúak, mert nem ragyokhatnak, nem gyönyörködhetünk bennük. magányosak, mert messze vannak egymástól, talán mérföldnyire.. a virágok gyönyörűek.. de minek vannak, ha úgyis elhervadnak, s akkor ültethetünk másikat.. locsolni kell, gondozni. kell a napfény. ami éjszaka nincs. olyan sok munka. és. mind csak mű szín. a fekete fehérből állítodott össze. az a sok színesség. hisz csak keverem a színeket. és ugy lesz lila, zöld, kék minden. nem is igazi.. csak elakarnak csábítani minket.. és sokak beis veszik, mert álomvilágban élnek.. de.. egyszer lesz, hogy visszarántják őket.. és majd fulldokolnak. és rájönnek, milyen is a világ valójában. mert nem.. nem a haláltól kell félni. hanem az élet fájdalmas perceitől. és nem a halál ami oly nehéz. hanem szimplán az élet.. mikor csak elhitetik veled, hogy húú de szeretlek.. és h hude a legjobb barátom vagy.. nah hát bazdmeg a kurva anyád... aztánmegjól lelépnek.. faszkiváncsi erre... akkor már inkább depressziós leszek.. és gondolkodok az elmúláson.. aztánmajd egyszer kiváncsi leszek a halálra azt kinyírommagam :'D ... *
amugy összejöttem Pocokkal.. megint. (: és hude faszaminden. (: és mára ennyi.
pápusz.~
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.